Narrow screen resolution Wide screen resolution Auto adjust screen size Increase font size Decrease font size Default font size default color grey color red color blue color

Pigeonmagazine

2010 december 24. (péntek) 20:08

Postagalamb jellegű alakgalambok

Írta:  Designer
Értékelés:
(0 értékelés)

Postagalamb jellegű alakgalambok

Antwerpeni Díszposta (Show Antwerp)

Származása:Az antwerpeni díszpostát az angolok tenyésztették ki a XIX. század utolsó harmadában. Kialakításához rövidebb csőrű antwerpeni postagalambokat, indusokat, sirálykákat és egyéb más fajtákat használtak fel. A fajta a II. világháború alatt nagy részben kipusztult, de főként a svájci tenyésztőknek sikerült megőrizniük galambjaikat. A fajta, újraélesztéséhez" már a német kiállítási galambot, az exhibition homert és a bagoly sirálykát is felhasználták.

Alak: Közepes testnagyságú, erős testű, kissé felegyenesedő testtartású, meglehetősen mély állású galambfajta. Ennek a postagalamb származéknak fő jellemzője a fej alakulása. Más egyéb fajtáktól eltérően az antwerpeni díszpostákat 3 fejhosszúságban tenyésztik. Az utóbbi időben már inkább a közepes fejhosszúságú egyedek láthatóak a kiállításokon.

Gyűrűmérete: 10mm

Fej: A fej minden esetben oldalról és felülről nézve is tojás alakú, melynek a hegyesebb vége néz a csőr felé. A rövid ívű fej a tökéletes tojásformát mutatja. A hosszú fejű típusnál a fej felső íve enyhén húzott. A közepes fejnél a fejtető hajlatának az íve, valamint a hossza a két fenti típus közötti. Fontos, hogy a fej alsó része is kövesse a tojás formáját. A koponya hátsó része olyan vastag legyen, amilyen csak lehet. A fej felülről nézve enyhén domborodó ékformát mutat. Ehhez a pofának, erősnek és szélesnek kell lennie. A csőr rövid, erős, tompa. A csőrkávák azonos erősségűek, jól záródnak. Az orrdudorok finom szövetűek, rövidek, szárnyszerűek, sima felületűek, Hátsó része, S' formában csatlakozik a fej ívéhez.

Szemek: A szemek nagyok, merész tekintetűek, a fej közepén, a csőrkávák meghosszabbított vonalában helyezkednek el. A színe a narancsszínűtől a világítóan vörösig változó. A szemgyűrű keskeny és feszes, a színe a tollazat színéhez igazodó.

Nyak: A nyak függőleges tartású, inkább rövid, mint középhosszú, erős, a toroktájék jól kimetszett.

Test: A mell széles, jól domborodó. A hát jól takart, hosszú és lapos, a váll széles. A szárny jól zárt, széles, a farkon nyugvó. A farok középhosszú, keskeny, széles tollakból álló, a talajt nem érinti. A lábak rövidek, erősek, tollatlanok. A tollazat szorosan a testhez simuló.

Színváltozatok: Minden postagalamb színben elfogadott, így vannak egyszínűek, szalagosak, kovácsoltak, tarkák, deresek, tigristarkák. A színek tiszták, a szalagok szélesek, színük telített, a nyaki tollazaton erős, fémfényű csillogással.

Súlyos hibák!

Túl kicsi testnagyság, keskeny test, mérlegállás, emelt farok, sarkos, keskeny fej, túl gyenge vagy hegyes csőr, nyakfodor, kardos evezők.

Értékelés főbb szempontjai:

Összbenyomás, -fejforma, csőr és csőrdudor-szem és szemgyűrű-testforma és testtömeg-állás-tollminőség-tollszín.

Gyűrűmérete: 10mm

Német díszposta

A német kiállítási galamb bemutatása
Eredet:
A 20.század elején Németországban tenyésztették ki postagalambokból és rokon fajtáiból.
Összbenyomás:
Életerős, tenyész- és röpképes megjelenésű. Rövid és erős alakkal, ékalakú, majdnem vízszintesen hordott testtel. A testrészeket összekötő minden vonal finom ívvel összekötött, ezáltal egy harmonikus egészet képez.
Azonosító jegyek:
Fej: A szemek fölött széles, a csőrcsúcsig ék alakú. A csőr és a homlok egy töretlen ívet képez melynek legmagasabb pontja a szemek fölött van. Az ív jól kerekítetten megy át a nyakba.
Szemek:
Nagyok, kissé dülledtek nagyon kifejezőek, intenzív rubinvörös írisszel. A fehéreké sötét, a tarkáké a tarkaságnak megfelelően sötét vagy rubinvörös. A szemgyűrű keskeny, halvány, kör alakú, világosszürke, fehéresbe átmenő.

Csőr: Középhosszú, erős alappal. Harmonikus, arányos, teljes és tompa, zárt csőrvágással. A csőrzugból indulva kétharmad rész egyenes, az utolsó harmad enyhén hajlott. A csőrvágás hátrafelé történő meghosszabbítása a szem közepén megy át. Színe sötét szaruszínű, de a fehéreknél a sárgáknál és a vörösöknél világos szaruszínű. A tarkáknál a csőrszínnek nincs jelentősége.
Az orrdudor hosszú, húzott, az orrháton zárt, fehéren porozott, sima, finom, feszes, enyhe szív alakú kivágást mutat, a csőrzugig nyúlik. Íve nem emelkedik a fej íve fölé.

Nyak:
Vállban széles, a fejhez finoman csatlakozik. A vonalvezetése büszke, a torok jól kikerekített, nem gégezsákos vagy lebernyeges.
Törzs: A mell széles és ívelt, a test rövid és tömött. Nem terjedelmes vagy durva, nem esetlen. A hát majdnem vízszintes. A test ék alakú.
Szárnyak: A szügynél kissé kiállók, mindig repülésre készek. A hátat jól zárják.
Farok: Rövid, keskeny, a szárnyevezőkön kissé túlnyúlik.

Lábak: Középhosszúak, a csüd tollatlan. A comb feszes tollakkal fedett. A karmok színe a csőr színének megfelelő. A tarkáknál a karmok színének nincs jelentősége.
Színváltozatok: Kék fekete szalaggal, kék szalag nélkül, kékkovácsolt, sötétkovácsolt, sötét, fekete, olaj, vörös, domináns vörös, vörösfakó kovácsolt, sötét vörösfakó kovácsolt, sárga, domináns sárga, sárgafakó kovácsolt, sárgafakó sötétkovácsolt, lisztes szalaggal, lisztes szalag nélkül, kékfakó sötét szalaggal, kékfakó szalag nélkül, kékfakó kovácsolt, kékfakó sötétkovácsolt, vörösfakó szalaggal, vörösfakó szalag nélkül, sárgafakó szalaggal, sárgafakó szalag nélkül, tarka minden felsorolt színben, kék fehér szalaggal, világoskék fehér szalaggal, fehér, kékderes fekete szalaggal, tigristarka feketében, kékben, vörösben és sárgában.

Minden színnek egyöntetűnek és tisztának kell lennie az egész testen, a háton, a hason és a combokon is.
A szalagok egymástól jól elkülönültek, intenzív színűek.
A kovácsoltságnak egyenletesnek kell lennie a szárnypajzsokon.
A tigristarkáknál a szárnyevezők és a farok színesek.
A tarkáknál törekedni kell az 50-50 százalékos színarányra, de elfogadható a 30-70 százalék is.

Durva hibák: Nehézkes, túl nagy túl erős test, túl hosszú idomok. Keskeny, lapos mell. Túl merev, túl alacsony, túl magas állás. Szögletes fej. Üres arcék. Alacsony fejív. Lapos fej. Gyenge, spicces csőr. A csőrvágás meghosszabbítása a szemek közepe felett halad. Rövid orrdudor. Hólyagos orrdudor. Durva orrdudor. Lapos orrdudor. Osztott orrdudor. Sötét, vöröses, sárgás, ovális vagy durva szemgyűrű. Nyitott (tollakkal nem kellően körülnőtt) szem. Gégezsák. Bagdettacsomó. Mellfodor. A fenéktollazat lazasága.
Az értékelési szempontok sorrendje:
Összbenyomás, Alak, állás, fej és csőr, szín

Gyűrűméret: 9 mm

TEXÁN

Az autosex texan pioneer /a továbbiakban: texán / galamb javított fajtaleírása /Az MGKSz 66/2005.sz. elnökségi határozata szerint: amíg az Európa Szövetség a végleges standardot közreadja, addig ez tekinthető érvényesnek./( Készült az MGKSz Nagytestű Alakgalamb Szakosztály Texán Fajtaklubja által megbízott standardfigyelő bizottság 2005.június 26-án Dömsödön tartott tanácskozásán. Készítették: Ács Balázs, Bazsó István, Benedek Zoltán, Benyhe Attila, Bézi István, Borbély Demeter, Dévai Zoltán /bíráló/, Demeter András /bíráló/, Győr János /bíráló/, Hodosi Albert /bíráló/, Kun József /bíráló/, Sípos Gábor /bíráló/, Tóth István és Tóth Sándor /bíráló/. A javaslat kidolgozásához szakmai tanácsokat adott Horváth György, az MGKSZ alelnöke, a bíráló testület elnöke. Kitenyésztésének helye, ideje: USA Texas Állam, 1961.
ALAK, ÁLLÁS, SÚLY: Zömök, tömör testfelépítésű ivarjelző húsgalamb. A testrészek méretei, a galamb tömege és ezek egymáshoz viszonyított aránya harmonikus. A texán oldalról szemlélve emelt tartású, kb. 40 fokban élére állított négyzetes hasáb alakú, szemből nézve széles mellű, jól izmolt képet nyújt. A mellcsont hosszúsága 9 cm körüli. A kifejlett madár megközelítőleg 27 cm magas és ugyanolyan hosszú. Csőrhegye kb. 2 cm-rel hátrább esik a begy vonalától. Testsúlyok: - a fiatal madarak alsó súlyhatára 750 g , - az öreg madarak alsó súlyhatára: 800 g.
FEJ: Kis méretű, de arányos a testtel, emelt tartású. A koponyatető legyen ívelt, de ne túlzottan. A fej legyen enyhén húzott. A torok jól kimetszett.
SZEM: Minden szemszín elfogadott, kivéve a sötétbarna /bükköny/ szemet. Szemgyűrű: keskeny, általában világos hússzínű. A tojóknál a tollazat színéhez illeszkedő, sötétebb tónusú szemgyűrű is megengedett. A fekete, kovácsolt és kék színű tojók szemgyűrűje e színek különböző árnyalatainak megfelelően a szürkétől a kékesszürkén át a palaszínűig változó lehet.
CSŐR: Közepes hosszúságú, a fejhez viszonyítva arányos vastagságú. A hím csőrének színe: világos szaruszínű. A jelzett csőr is megengedett a feketéve

l spriccelt testű hímeknél. A tojó csőrének színe hamuszínű, tónusa harmonizáljon a galamb karom- és tollszínével. A fekete, kovácsolt és kék színű tojók csőre sötéten pigmentált. A csőr a homlokvonalat enyhe töréssel követi. A csőrdudor kicsi és finom szövetű.

NYAK: Legfeljebb közepesen vastag, nem durva, kúp formájú, a vállak szélére támaszkodik.

MELL: Széles, tömör, kissé emelten tartott és előre domborodó. HÁT: Hátrafelé enyhén lejt és enyhén keskenyedik. Teljesen zárt.

SZÁRNYAK: A farkon nyugszanak , és szorosan rásimulnak a testre. A vállak teljesen takartak. A szárnyvégek nem érhetik el a farok végét.

FAROK: A kormánytollak száma: 12 . A farok vízszintesen fusson a talpvonaltól mért 7,5 cm magasságban. Hossza 15 cm körüli, maximum 2 cm-rel nyúlhat túl a szárnyvégen. Szélessége lehetőleg az egy kormánytoll szélességével megegyező legyen.
LÁBAK: A helyes testarányokat megőrizve - látható csüdökkel - a lehető legkisebbek legyenek. A széles állású lábak szára és combja húsos. A lábujjak finom csontozatúak és rövidek. A lábak a begy-nyak vonalával párhuzamos állásúak. A karmok a csőr színével harmonizálnak.
TOLLAZAT: A tollazat zárt, mindenhol takarja a testet, és szorosan rásimul arra. A laza tollazat nem kívánatos.
SZÍN ÉS RAJZ: A texán ivarjelző képessége a kikeléstől a galamb élete végéig megmarad. Kikeléskor a hím ivarú fiókák teljesen csupaszok. A tojó fiókák pelyhesek, csőrkávájuk pedig gyűrű alakban sötéten jelzett. A recesszív fiókák csőrjelzése elmaradhat. A tojók színe: mosott színben lehet vörös /hamuvörös/, vörös kovácsolt, recesszív vörös /azaz téglavörös/, fakó szalagos /vöröses szalaggal/, fekete, szalagos kék /fekete vagy vöröses szalaggal/, kovácsolt kék, világos és sötét kovácsolt, levendula /ezüstös- kékesszürke alapszín, elmosódott szárnyszalag-kezdeménnyel/, továbbá ezek árnyalatai. A tojó babos vagy tarka tollú nem lehet. A hímek színe: a hímek világos - fehér , esetleg szénszürke - alapszínűek, főleg a nyak és a begy tájékán fekete, lila és sárgás-barnás színezéssel, örvös vagy spriccelt formában. Van teljesen fehér és krémesen fehér változat is. Lehetségesek színes tollak /fekete, barnás, lilás spriccelés/ a teljes testen szétszórtan is. A feketével spriccelt testű hímek két változata elfogadott:a fehér alapszínen spriccelt /farfallato/, illetve a szénszürke alapszínen spriccelt /szenes/. Elismert a recesszív /lappangó/, a teljes testén egészen világos sárgás /lazacszínű vagy narancsos sárga/ színű hím is. Az ivarjelző jelleg védelmében a recesszív vörös tojó és sárga hím között a markáns különbséget meg kell tartani: a tojó téglavörös, a hím narancssárgás maradjon. A recesszív hímnél az erősebb nyakszínezettség kívánatos.

HIBÁK: 1.ENYHE HIBÁK: -ferde mellcsont, -túl magas vagy túl mély állás, -élénkvörös szemgyűrű, -többsoros szemgyűrű, -a koszorúsnyakú hímek jelzett csőre, -gerlecsőr, -hattyúnyak, -a hímek szárnyszalag-kezdeménye, -a tojók harmadik szárnyszalag-kezdeménye, -szálkás vagy fodros tollazat, -a vízszintestől eltérő faroktartás, -tollkezdemény a csüdön és a lábujjak között, -felemás színű körmök.
2.SÚLYOS HIBÁK: -tömeghiányos, gyengén izmolt test, -szögletes homlok, durva, kerek fej, -túl hosszú csőr, erős orrdudor, erős, vastag nyak a toroktájon, -csikónyak, -pengés szárnyak /pengésség/, laza szárnytartás, lógós szárny, nyitott hát, a hímek erős szárnyszalagjai, a kéttollnyi szélességet meghaladó farok, az erősen emelt tartású, a túl hosszú farok. 3.KIZÁRÓ OKOK: -az ivarjelzésre alkalmatlan alapszín, -a túl meredek vagy a vízszintes testtartás, -az „S” alakú görbe mellcsont, -a bükkönyszem és a felemás színű szem, -a keresztcsőrűség, -a görbe csőr, a koszorúsnyakú hímek mélysötét csőre, -lábujjtöbblet, elágazó lábujj, bőrlebeny a lábujjak között, -a galamb súlyhatár alatti tömege (mérleggel ellenőrzötten). ÉRTÉKELÉS: A test alakja, tömegessége, izmoltsága és állása, -a fej, csőr, -a farok, -a tollazat szerkezete és színe, - a testtájak leírás szerinti összhangja.

GYŰRŰMÉRET: 10 mm.

KÓBURGI PACSIRTA

A szakirodalom szerint az alak galambok csoportjának legrégebbi német fajtája, amely jelen formájában termetes gazdasági galamb, olyan küllemi jegyekkel, amelyek egyszersmind mutatós kiállítási fajtává is teszik. Szárnyfesztávolsága 75 cm-nél nem lehet rövidebb, testsúlya 700-800 g körüli.
Összességében tetszetős, erős, enyhén nyújtott törzsű galambok vízszintes testtartással. A fej keskeny és csak mérsékelten ívelt. A szemek íriszének színe sárgásvörös; a szemgyűrű keskeny, egysoros, finom szövetű, halvány hússzínű. A hosszú és egyenes csőr enyhén lefelé irányuló, a világos csőrszaru sötét jelzettsége a felső káva hegyén megengedett. A sima felületű, jól simuló orrdudorok fehéren porozottak. A közepes hosszúságú, közel függőleges tartású nyak a vállak közül erős alappal indul, majd a fej felé fokozatosan elvékonyodik, a toktáj ívben kimetszett. A mell széles, enyhén emelt és kissé előredomborodó. A törzs tengelye közel vízszintes futású, a hát vonala a nyaktőtől mérsékelten lejtő. A szárnyak szélesek és hosszúak, a szárnybúbokat a mell tollazata csak kis mértékben takarja. A viszonylag hosszú farok lejtése a hát esését törés nélkül követi; a ráfekvő szárnyhegyek a kormánytollak végét nem érik el. A közepes hosszúságú lábak tollatlanok, a karmok világos szaruszínűek. A tollruha tömött, a testre szorosan simuló, felületén erősen púderezett. Szín- illetve rajzváltozatokként vannak: pacsirtázottak, valamint szalagos és sima ezüstök.
A pacsirtázottak fejének színe olyan, mint a frissen kapart, száraz, világosszürke pala por, amely a nyak felé világosabbá válik. A mell színárnyalata okkersárga, amelynek nem szabad erősen a nyak oldalára és mélyen a mellre terjednie. Fokozatosan kell a környezetébe beolvadnia, s nem szabad sehol élesen elhatárolódnia. A nyak színe fény nélküli tompított szürke. A hát és a szárnyak alapszíne világosszürke. A pacsirtázottság sötétszürke, amely a fedő tollpúder következtében enyhén kékesként hat.
A pacsirtázottságnak az egész szárnypajzson valamint a háton egyenletesen kell eloszlania. Ezt hegyes háromszögek alkotják, amelyek a két szárnypajzson megegyezők, s a szalagok irányában hosszabbakká és nagyobbakká válnak. A háromszögeknek a szárnyhajlattól a szárnyszalagokig, s a háton a nyaktól a derékig kell terjedniük. Az evezők színének a szalagokéval kell megegyeznie. A farok szürke, színében a fejével egyező; sötétszürke, széles farokpántot visel.
A szalagos és a sima ezüst változatot, amelyeket korábban kóburgi ezüst pacsirta néven önálló fajtaként írtak le, a pacsirtázottság változattól megkülönbözteti a valamivel világosabb alapszín, mely finom ezüstszürke, enyhe kékes árnyalattal. A tojók ezüst színe kissé sötétebb, mint a hímeké. Az evezők és a szalagosak szárnyszalagjainak és pántjának színe a pacsirtázott változatéval megegyezően, sötét palaszürke. A szalagok átérők, keskenyek és párhuzamosan futók.

Cauchois

Régi normandiai származású fajta. Boitard és Corbie (1824) szerint kitenyésztésében főleg a carneau, mondain és számos mezei színes galambfajtát vontak be, amelyek ezt a különleges színkombinációt eredményezték a szárnypajzson. A francia standard a hímeknél 700-800 g, míg a tojóknál 600-700 g élőtömeget ír elő.

A fej közepes nagyságú és kissé hosszúkás. Az írisz narancssárga. A csőr közepes hosszúságú és színe a sötét változatoknál fekete, a világos tónusúaknál pedig csontszínű. A nyak közepes hosszúságú, széles alapból indul. Kifejezetten széles mellű fajta. A hát széles, mérsékelten lejt a farok felé. A szárnyak nagyok, hosszúak és a farkon fekszenek, de annak a végét nem érik el. A lábak középhosszúak és minden színváltozatnál a céklavörös színűt részesítik előnyben.

Elismert színek: az egyszínűeken kivűl, amelyek kevésbé értékesek gyakoriak a fehér, vörös és sárga szalagosak, illetve a pikkelyesek ezek közül is a legértékesebbek a vörös, mahagóni, fehér és barackszínű szárnypajzsúak. Mindem színváltozatnál (kivéve az egyszínű fehéret) alapvető követelmény a félhold alakú fehér folt elől a begy tájékán.

Strasszer

Származása:
Csehország. Morvaországban a florentíni, a begyes és a parlagi galamb felhasználásával tenyésztették ki. Németországba 1875-ben került.
Összbenyomás:
Nagytestű, tömeges, széles madár, viszonylag rövid, és mélyállású galamb.
Feje: Sima, nagy, széles, jól lekerekített, kiemelkedő homlokkal.
Szeme: Vöröstől a narancsvörösig terjed. A szemgyűrű keskeny, a vörös és a sárga színváltozatánál világos hússzínű, egyébként a fej tollazatának színéhez igazodik.
Csőr: Középhosszú és erős. A fekete és a kék tollszínűeknél fekete színű, a vörös-fakó és a vörös-fakó kovácsoltaknál a szaruszíntől a feketéig terjed. A kék-fakóknál és a kék-fakó kovácsoltaknál szaruszínű, de sötét ponttal. A sárga színűeknél, a sárga-fakó kovácsoltaknál világos szaruszínű. A sárga és a vörös strasszerok csőrszíne világos hússzínű. A csőrdudor jól fejlett, de nem durva.
Nyaka: Középhosszú, erős, a vállból feltűnően kiemelkedik. A torokkivágás jól formázott, feltűnő.
Melle: Kifejezetten széles és mély, előredomborodó és jól lekerekített.
Háta: Széles, viszonylag rövid, enyhén lejt.
Szárnyai: Erősek, inkább rövidek, a faroktollakon hordozottak.
Farok-tollak: Jól zárt, a háttal egy vonalat képez. Az elsőrendű evezők csak kismértékben emelkednek fölé.
Lábai: Rövidek, erősek és tolatlanok. A körmök színe egyezik a csőr színével.
Tollazata: Jól fejlett, de nem laza, és nem puha. Széles, de nem hosszú. A testhez záródó.
Színváltozat:
Sima kék, fekete szalagos kék, fekete, vörös, sárga. A kékek, világos kékek, feketék, vörösek és sárgák előfordulnak fehér szalaggal. Létezik fekete-, vörös- és sárga pikkelyes. Van kék-kovácsolt, vörös-fakó kovácsolt, sárga-fakó kovácsolt, kék-fakó kovácsolt. A kék-fakók lehetnek sötét szalagosak, vagy szalag nélküliek, és a vörös-fakó, továbbá a sárga fakó is előfordul szalagos és szalag nélküli változatokban.
Színek és rajzok:
A hímek színe finomabb és világosabb a tojókénál. Azoké kissé sötétebb, a szárnyevezők is sötétebbek az alapszínnél. A fekete, vörös, sárga telt alapszínű. A kék fehér szalagos és a fehér pikkelyes kékek zárt állapotban sötétebb szárnyevezőket, kormánytollakat, és szárnyszalagokat mutatnak. A világoskék alapszínű fehérszalagos és fehér pikkelyes kékek általában világosabb szárnyevezőkkel és világosabb kormánytoll végekkel rendelkeznek. A szárnyszalagoknak és a pikkelyeknek nem lehet szegélye. A pikkelyezettségnek egyenletesnek és meglehetősen tisztának kell lennie. A fekete, vörös és sárga fehérszalagosok és fehérkovácsoltak tükörrajzainak meg kell egyezniük.
A vörös-, és sárga-fakó kovácsoltaknál és a fakónál pigmentáltnak kell lennie a hátnak, a szárnynak, a farok tollaknak, és a deréknak.

A strasszerek alapszíne fehér, pigmentált a fej, a középhosszú nyakgallér, a szárnypajzs, a farok fedő és farok párnatollak. Színesek az ún. nadrágtollak, amelyek a combokra húzódnak, de ezeknek rövidnek kell lenniük.
Durva hibák:
Túl kicsi, túl keskeny, könnyű test, de ugyanilyen hiba a túl hosszú is. A hosszú tollak, a magas állás, az emelkedő farok szintén ide sorolandók. A nyitott hát, az elálló szárnytartás, a hegyes, fajtaidegen fejalakulás szintén durva hiba. A sárga, vagy zöldes írisz, a durva vagy vörös szemgyűrű, az erősen elszíneződött csőr különösen a vöröseknél és a sárgáknál. A fehér evező és farok-tollak (kivétel a fehérszalagos, a fehér pikelyes), fehér hát, színes foltok a mellen, vagy a hason, túl nagy nyakgallér, túl mélyre húzódó lánc elöl, vagyis szabálytalan rajzolat. Az árnyalt, vagy fénytelen tollazat nem a strasszer fajta jellemző tulajdonsága.
Az értékelés szempontjai:
Összbenyomás, testforma és testnagyság (ezen belül mellszélesség és mellmélység, hátszélesség, test rövidsége, testtartás, állás).
A fej bírálata során nézik a formáját, a szem színét, a szemgyűrűket, a csőr színét.
A szín esetében kitérnek a rajzra is, továbbá a szalagok minőségére, a kovácsoltságra, a pikkelyezettségre.
Megjegyzések a fajtaleíráshoz:
A hivatalos fajtaleírásban az egyes értékmérők követelményei felsorolásra kerültek. Az alábbiakban felsorolt információk ezt egy kicsivel részletesebben teszik meg.
Összbenyomás: A nagyság, a tömegesség, a szélesség, a viszonylagos rövidség ennél a formagalambnál a legszigorúbban értékelendő értékmérő tulajdonság. A nehéz galambok elég gyakran hosszúak. A fajta múltja kellően igazolja azonban, hogy a rövidség nem jelent egyszersmind kicsi testet. Az előírt legkisebb súly mindenféle tiltakozás ellenére meg kell követelni. Kivételt képezhet néhány kifejezetten ritka színféleség. Az igen jó minősítésnek ez feltétele. Függetlenül a mérhető súlyadatoktól és hosszúsági centiméterektől, a galambnak okvetlenül harmonikus megjelenésűnek kell lenni. Manapság a fő színváltozatok kiemelkedő egyedei mutatják azt a nagyságot, azt a széles bázist, amire törekedni kell. Ennek a nagyságnak a meghaladására irányuló törekvés már nem elfogadott. Ez áldozatul követelné a harmóniát, az eleganciát és a szaporodóképességet. A már említett és kívánatosnak tartott testnagyságot a tojóknak is el kell érniük, de emellett a másodlagos nemi jellegüket nem veszíthetik el. A túl erős, az ún. hímjellegű tojó galambok ritkán mutatnak jó tenyészeredményeket. Ez nem lehet a fajta tenyésztése során tenyészcél. Más oldalról nem lehetnek kívánatosak a túl kicsi tojók a tenyésztés szempontjából. A kistestű tojótól hosszú generációk után lehet remélni nagytestű ivadékot. A forma a strasszereknél mindenek elé és fölé helyezendő értékmérő tulajdonság. Az ideálistól való eltérést a bírálati pontokban minden más tulajdonság hibájánál jobban kifejezésre kell juttatni.

Fej: A nagy és széles kifejezésből kényszerűen jön a követelmény az erős strasszer fej iránt. A hímek esetében ez senki által nem vitatható. A standard követelményeknek eleget tevő erős hímnek erős strasszer fejjel kel rendelkeznie ahhoz, hogy az összbenyomásban harmonikusnak a másodlagos ivarjellegben megfelelőnek minősülhessen. Hiányos homlokú, hiányos szélességű, továbbá kicsi fejű hím madár jó bírálatra nem számíthat. A jól lekerekített fej megjelölés nem jelent egyszerre kerek fejet, amilyennel a king fajta esetében találkozunk. Egy kissé hosszabb homlok jobb fejbenyomást eredményez a strasszernél. Mindemellett jelen kell lennie egy enyhe kerekségnek is, kielégítő felülettel a szem fölött, anélkül, hogy lapos fej lenne belőle. Nem kívánatos az ívelt tarkó. A tojóknál is fontos a test tömegéhez igazodó erős, de szabályos fej. Kerülendő a tojók hímszerű feje. A hímszerű megjelenés nem lehet tenyészcél a fajtánál. Fals és mindenféle örökletes megalapozottságot nélkülöz az a felvetés, hogy hibás fejalakulású, és tömegű tojókból, hímekből generációkkal később a fajta standardnak megfelelő ivadékok nyerhetőek. Le kell szögezni azt is, hogy túl nagy tojók a kifogásolható szaporodási tulajdonságaik következtében nem képezhetik a tenyésztési ideált. Az erős, és ehhez fejben is harmonikus felépítésű tojók minden szempontból megfelelnek a tenyésztési elvárásoknak.

Szemek: A vöröstől, narancsvörös megjelölés ad egy kis lehetőséget a tenyésztők számára. A rubinvörös szemszín azonban semmi esetre sem kívánatos. E mellett az ilyen szemszínű strasszerokat nem kell nagyon lepontozni, és akár a legmagasabb pontszámot is megkaphatják. Tenyésztési szempontból azonban sokkal nehezebb a helyezet. Az ilyen szemszínű szülők elég gyakran szemhibás példányokat hagynak maguk után. A zöldes, barnás, vagy matt szemszínű galambokat nem szabad jó értéknél jobban minősíteni. Ugyanígy vannak a sárga szemű madarak is, jóllehet a tenyésztés számára kiválóan megfelelnek. A tört szemű, vagy a sötét íriszű galambok csak megfelelő minősítést kaphatnak. Nem tiszta szemű, kicsi fekete pontokat az íriszben felmutató galambokat legfeljebb jó minősítéssel lehet bírálni. Ugyanez vonatkozik a deformált pupillájú állatokra is.

Szemgyűrű: Színében az egyes színváltozatokhoz igazodnia kell, és követelmény, hogy keskeny legyen. Nem szabad elfelejteni, hogy a vörösöknél és sárgáknál világos hússzínű szemgyűrűt várnak el. A kékeknél a szemgyűrű legalább egérszürke kell, hogy legyen. A feketék szemgyűrűje közel fekete színt mutasson. A világos szemgyűrűk kizárják az igen jó értékelés lehetőségét. Az egyértelműen vörös szemgyűrűk mindegyik színváltozatnál csak jó minősítést eredményezhetnek. Azt azonban mégis figyelembe kel venni, főképpen a vörösöknél és a sárgáknál, elvétve egyéb színűeknél is, kézbe fogott bírálatnál a galamb izgalma miatt egy enyhén vöröses tónus felléphet. Ezeknél a színeknél, és a fehérszalagos feketéknél ezt a tényt nem szabad számításon kívül hagyni. Azt is jó tudni, hogy a galamb öregedésével évről-évre durvább és világosabb lesz a szemgyűrű.

Csőr: Erősen fejlett, de nem túl hosszú, természetes formájú, a hegyén enyhén ívelt és jól záródó. Nem tipikus az erős, a vége felé kifejezetten keskeny csőr, vagy az ugyancsak erős, ún. sirályka csőr. A világos szaru színű csőrök a kor előre haladtával besötétednek. Ha a vörös és sárga színű fiataloknál sötét vagy jelzett csőrök fordulnak elő, úgy azt nem lehet igen jó értékkel minősíteni. Ugyanakkor, ha egészen picike sötét vonal van a csőrben, a legjobb minősítés még lehetséges. Az idős, pigment foltos galambokat legfeljebb igen jó minősítéssel lehet bírálni. Ha ezeknek egészen vékonyka csík van a csőrében, úgy az igen jó minősítés adható. A kevésbé fejlett orrdudorú fiatal galambok még megkaphatják az igen jó minősítést, de idősebbek ilyen esetben már nem. Bizonyos mértékű tolerancia a csőrszíneket illetően elképzelhető a sárgáknál, a a vörösöknél, a fehér szalagosoknál, és a pikkelyeseknél. Feltétlenül kritika tárgyát illeti a kitüremkedő alsó csőrkávájú galamb.

Nyak: A középhosszú nyak erős, és harmonikusan megy át a vállból a fej felé. Mindebből következik, hogy a vastag, hosszú hattyúnyak nem kívánatos. A nyak tollazatának feszesnek és simának kell lenni, és semmi esetre sem lehet durva felépítésű. Erőteljes ráncosság, vagy fodrozottság mindenesetre kizárja az igen jó minősítést. Kicsi egyenetlenséget kívánság szerint formálni lehet a nyaktollazattal.

Mell: Széles és erőtelje kell, hogy legyen, és ez akkor lehet megfelelő, ha jól fejlett mellkassal van összefüggésben. A kívánatos mellnagyság akkor adódik, amikor a csőrhegytől képzett kör ráírható a mellre. A mell terjedelme azonban nem azonos a mellmélységgel. Ehhez azt kell tekintetbe venni, hogy a mell elég mélyen hordott legyen. Megemelt mellű madarakat a tenyésztés gyakorlatában farkon ülőnek nevezik, és más előnyös tulajdonságok sem lehet ezt a madarat igen jóra minősíteni. Keskeny mellű madarakat jó minősítésnél jobban értékelni nem lehet. Ritka színváltozatoknál, különösen a fehérszalagosnál, a pikkelyesnél, a kovácsoltnál ebben a pontban való követelmények a galamb nagyságához igazodnak.

Hát: Hátulról szemlélve egy jó strasszer galamb körteformát mutat. Mindenekelőtt ehhez szükséges a terjedelmes szárnybúbok közötti távolság. A vállaktól kezdve keskenyedik a madár egészen finom vonalakban, és a széles hátból fokozatosan megy át a farok felé anélkül, hogy az túl keskeny lenne. Azok a madarak, amelyeknél a vállbúbok távolsága kisebb, mint a vállszélesség, vagyis a szögletes galambok nem mutatnak elegendő mellszélességet. A hátvonal enyhén lejt, és sem nem kerek, sem nem lapos. Hiányos hátzáródás, amelyik laza szárnytartás vagy elégtelen párnatollnak tulajdonítható, lehetetlenné teszi az igen jó minősítést.

Szárnyak: Az elsőrendű evezőtollaknak erőseknek, széleseknek, ám nem túl hosszúnak kell lenniük. Amikor a farok vége a szárny hegyét egy picivel túlhaladja, az nem feltétlenül mutatója, a rövidségnek. A nemkívánatosan hosszú evezőjű madarak teljesen lapos képet mutatnak. A szárny helyzete szigorúan meghatározott, és a kormánytollakon való nyugvásuk követelmény. A még nem kivedlett fészektollakat nem szabad hiányként vagy hibaként kezelni. A szárny alatti fehér párnatollakat nem szabad büntetni mindaddig, amíg ezek kívülről is láthatóak nem lesznek. A szárnypajzs meglehetősen széles és rövid, és csaknem kör alakú. Ha ez az előírás érvényesül, csak akkor mutatja a madár a vele szemben támasztott követelményt. Keskeny, hosszú szárnypajzsú strasszerok nem mutatják a kívánatos formáját a fajtának. A strasszernél mindkét oldalon 10 darab elsőrendű evezőtoll van. Egy vagy kétoldali kilenc vagy tizenegy szárnyevező toll kizárja az igen jó pontozást. Normális vedlési menet esetén egy hiányzó evezőtoll negatív irányban nem módosíthatja az értékelést.

Farok: A hátvonal követi a kormánytollat és az evezőtollakat. A faroktollnak nem szabad szélesebbnek lennie, mint a hát alsó részének. A farktollaknak jól záródónak kell lenniük mind felülről, mind oldalról nézve. A 12 kormánytollból a kék színváltozatnál a külsők a külső zászlókon világosak. Mindenekelőtt a sárgáknál és a vörösöknél fordul elő gyakran, hogy ezek a szélső tollak kivilágosodnak. Ez teljes bizonyítéka a bekeresztezésnek, amelyiket egy minőségi javítás érdekében tehettek, és minden további nélkül igen jó minősítéssel értékelhető.

Lábak: Mint ahogyan lenni szokott, az arany középút a helyes legtöbbször. A puha, laza tollazat ugyan szebb, tekintélyesen megnöveli a kerekített forma látszatát, ugyanakkor összeköttetésben van a laza mell-, nyak-, és háttollazattal. Extrém esetben előfordul, hogy egy strasszert tollhordozónak jelölnek, vagy valami máshoz hasonlítják. A laza tollazatot szigorúan kell büntetni és az igen jó minősítés eleve kizárt. Az ilyen madárnak a tömege is elmarad gyakran a kívánatostól. Törekedni kell a nem túl hosszú, de elég széles tollazatra, amely egyúttal nem túl puha. A mai csúcsegyedek egyértelműen arra mutatnak rá, hogy egy kerek formájú madár feszes tollazattal egyesíthető. A másik oldalról sem szabad azonban a végletekben esni. A túl feszes tollazat megbontja ugyanis a strasszer harmonikus formáját. Jó példát szolgáltat erre a fekete pikkelyes strasszer. A vöröseknél és a sárgáknál egy további probléma adódik, amelyet a szakmai nyelv szőrszerű tollnak jelöl. Ez különösen felerősödik olyan esetekben, amikor egészen sötét tollazatra igyekeznek tenyészetni. Ezen csak konzekvens tenyészanyag kiválasztással lehet változtatni.

Rajz: A test alapszíne fehér. A fej és egy középhosszú belógás a nyakra, továbbá a szárnypajzs, a hát, a farkfedő tollak, a farok, a kloáka környéki tollak színesek. Az alsó comb színes, amelyik a lakkszínű madaraknál messziről jól látható. Ezzel szemben elvárás, hogy lehetőleg nagy terjedelmű tollpartira húzódjon rá. A madár színes tollazata ún. strasszer rajzként ismert és nyomban szembe tűnő. A határvonalainak élesen el kell különülnie egymástól. A tollazat kisebb korrekciója megengedett, a kisebb eltéréseket az ideális rajztól korrigálni lehet. Ugyanakkor látható tollhiány nem fordulhat elő az idegen tollak eltávolítása után. Ennek egyik elfogadható módszere, ha a hibás tollat ollóval kivágják rövid csonk meghagyásával a bőr felett. Durva rajzhibák kizárják az igen jó minősítést. Ide számít a fehér mezőben előforduló több színes toll, a fej nem kellő színtakarása, fehér hát, a nyak rajzolatának meghosszabbodása, a túl rövid, vagy túl hosszú lánc a nyakon. Különösen a kékeknél, és a fakóknál fordul elő a feltűnő kivilágosodás, a fehér vagy majdnem fehér hát-, esetleg fehér párnatollak. Ezek a szín mélyítésének szükségességére hívják fel a figyelmet. Egy vagy több fehér szárnyevező-, vagy kormánytoll esetén már nem lehet megfelelő minősítésnél jobbat adni a galambnak. Az egyes színváltozatokhoz adott magyarázatok a jelenlegi állapotot jobban megmagyarázzák. Alapelvként leszögezhető, hogy az igényeket folyton növelni kell.
A strasszer ideálképe és a legjellemzőbb hibák:
A, a körhöz viszonyított szárnypajzsok
B, a függőleges egyeneshez viszonyított csőrhegy és mellkas az ideális mintaképeken
A, a lapos nyújtott fej és egy kicsit lecsapott tarkó, jó homlokrész
B, túl kicsi, kerek fej
C, magas faroktartás
D, nagyon alacsony állás
Túl alacsony homlok és fej a szemek fölött
Túl mély állású galamb
Tisztelt Tenyésztőtársak .
Néhány kísérleti párosítást kivéve a 2008-as tenyésztési szezon lezárult. Amint azt gyakran hallhatjuk, a fiatal galambok száma ebben az évben sem kielégítő. Meg kell állapítanunk, hogy egyes esetekben a fiatalok alacsony számának oka, strasszerjaink elégtelen szaporasága, ami az utóbbi években folyamatosan csökkent. Ezt, a fajtára káros folyamatot, meg kell állítanunk. Egy tenyészpártól elvárható lenne, hogy dajka nélkül 6-8 fiókát neveljen fel a jelenlegi 1-2 fiókával szemben.Véleményem szerint az elégtelen szaporaság egyik fő oka, részben a tenyészállatok túlzott testmérete, különösképpen a tojók esetében. A július elején megtartott tenyésztőbizottsági ülésen az volt az egyöntetű vélemény, hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot meg kell változtatni. Ez azt jelenti, hogy a galambok nem lehetnek még nagyobbak, és a túl nagy és ezáltal otromba kiállítási galambok nem kaphatnak a "jónál" jobb minősítést.

Az eleganciát és a harmonikus testfelépítést egyértelműen a testméret elé kell helyezni !

Példaértékűnek tekinthető erre vonatkozóan a king galamboknál végbement változást! A tenyészgalambok kiválasztása során a szaporaságnak és a vitalitásnak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. A nem megfelelő szaporaság és a betegségre való hajlam ugyanúgy örökletes, mint az összes többi pozitív és negatív tulajdonság.A tenyésztbizottság ülésén az általam már 2008-ban megjelentetett információs füzetben említett problémákról hallhattunk, és a következő előírásokban egyeztünk meg.
Tollazat:
Törekedni kell a széles, de nem túl hosszú és nem túl laza tollazat kialakítására, amely bár feszes, testresimuló, mégis hangsúlyozza a strasszer forma kerekdedségét. Egy további, az utóbbi években különösképpen gyakran felmerülő hiba, a nyak szálkás tollazata. Szorványosan láthatunk vörös és sárga galambokat, melyek szálkás szárnypajzsot mutatnak.Galambok, melyek tollazata túl laza a kloákánál, a mellen, a szánypajzson illetve a nyakon nem kaphatnak "igen jó" értékelés.Ugyanígy kell eljárni a laza nyaktollazat esetén, illetve az egyre gyakraban felmerülő felborzolt háttollazat esetében, amely általában erősen lejtő és nyitott háttal jár együtt.
Hát:
A megkövetelt testméret ellenére a hátnak jól zártnak kell lennie. Ennek előfeltétele a feszes és helyes szárnytartás. Manapság sajnos sok állat esetében láthatunk túlságosan nyitott hátat, melynek oka nem a megkövetelt vállszélességben keresendő, sokkal inkább a túl laza szárnytartással van összefüggésben.A nyitott hátú galambokat az "igen jó" értékelésből ki kell zárni.
Testtartás:
A hátra dőlő galambok (melyeknél a csőr vége és a mell vonala nincsen függőlegesen egyvonalban), ugyanúgy mint az erősen "emelő" galambok, melyek ezáltal erősen eső hátvonalat mutatnak, nem kaphatnak "igen jó" értékelést.
Szemszín:
Különösen a simakékeknél gyakran találkozhatunk zöldes és barnás szemű állatokkal. Tapasztalatom szerint ez a vörös szemű galambok ismételt párosításának eredménye. Sokat segíthet a probléma megoldásában a tisztán sárga szemű partnerek bepárosítása. A gesztenyebarna szemű állatok szemszíne gyakran csak a második évben válik élénkké, és csak akkor lesznek kiállításra alkalmasak. (Vigyázzunk a tenyésztés során arra, hogy ezeket a galambokat csak sárga szemű állatokkal párosítsuk) A megkövetelt vöröstöl, narancsvörösig terjedő szemszíntől eltérő szemszínű galambok minden esetben csak "jó" értékelést kaphatnak.
Alsócsőr:
Ezen a területen az utóbbi kiállítási szezonban az volt a benyomásom, hogy ez a probléma egyre gyakrabban merül fel, és nem csak a lakkszínek esetében, hanem egyes simakék galambok esetében is.

Ezért a következő szabályozást vezettük be:
A lakkszínek esetében az orrdudor területén enyhén szélesedő alsócsőr, amely gyakran csak az egyik oldalon jelentkezik, minden esetben csak az "igen jó"-nál alacsonyabb értékelést kaphat.Az összes többi színváltozatnál erre vonatkozóan nem létezik tolerancia. Tulajdonképpen az összes, a fent említett pontokban említett előírás olvasható a fajtaleíráshoz írt kommentárjaimban a Fajtaklub kiadványában. Ami problémát jelent, ezeknek az alkalmazása a bírálók és a tenyésztők részéről. Bírálóinktól éppen ezért a minősítés során az előírások korrekt betartását várjuk. Mivel a vörös és sárga egyedeknél a pigmentált csőr és orrdudor száma újra megemelkedett, ezért ezeket a pontokat a tenyésztőkkel újra meg kell beszélnünk. Fel kell még a figyelmüket arra, hogy azon leveleikre, melyekben a bírák tevékenységét utólag kritizálják, nem fogok reagálni. Ez az érintett bírákkal szemben nem tisztességes eljárás. Hogy foglaljak állást egy olyan értékelésben, amelynek során az érintett állatokat egyáltalán nem láttam. Tehát minden témában, mely a számunkra oly kedves hobbinkban előkerülhet, mindig készen állok normális beszélgetésre, különösen, ami a nagy kiállításunkat illeti.
A legjobbakat kívánom a 2008-as kiállítási szezonhoz!

Herbert Allersdorfer

Amerikai óriásposta

Ez a STANDARD egy útmutató a típusos, sajátos külső ismertető jelek, valamint az Amerikai óriásposta összetett egészének értékeléséhez.
Egy tenyésztő összpontosíthatja figyelmét egyetlen tulajdonságra, mint a nyakránc, a hát fedettségére vagy a fejre, amikor elbirálja egy galamb sajátos értékét tenyészprogramja számára.
Azonban egy kiállítási bírálónak a teljes galambra kell összpontosítania figyelmét, az egyes galamb jellemzőinek tényleges összetevőire.
A kiállításibírálónak mérlegelés után sorrendbe kell állítania egy osztály galambjait, gondosan összevetve különböző minőségi összetevőiket..
Ez a STANDARD meghatározza a sajátos külső jellemvonások minőségi pontjait, hogy segítse a bírálót a jellegzetes erősségi és gyenge pontok

jelentőségének felbecsülésekor a különböző osztályú madarak összehasonlításánál és rangsorolásánál.
A pontértékek helyes alkalmazása kiküszöböli a javíthatatlan hibák, kizáró okok felsorolásának valós szükségét.
Nyomatékosan ajánlott, hogy minden kiállítási bíráló a bírálat során az irott STANDARD-ot és a három nézeti rajzot tartsa szem előtt, mint útmutatót.
Meg kell győznie a kiállítókat, hogy ismeri és megfelelően alkalmazza a hivatalos STANDARD-ot, amikor a végső sorrendet felállítja.
Típus
A „forma” kifejezés általában a madár együttes testfelépítését, állását és idomainak körvonalát jelenti. Ez az eszményi mintakép három nézeti rajza világosan illusztrálja.
Kiállítási pontokban kifejezve a STANDARD és a típus sajátos jellemző külső ismertető jeleit az adható pontok alapján meg lehet ismerni.
A három nézeti rajzra kell hagyatkozni, de ez az írott STANDARD összes alkotó elemeihez kapcsolódik.
Méret
A sikeres kiállítási madarak mértékadó méretei a következők:
Magasság: 25-28 c
Hosszúság: 24-26,5 cm
Szélesség a szárnybúbok között: 12,5-15 cm
A típusosabb madár előnyben részesül a csak méreteiben megfelelővel szemben. Különösen nagy és különösen kicsi madarak nem kívánatosak.
Súly
Habár az ideális súly nincs megállapítva egy csúcs minőségű, jó kiállítási kondícióban levő galambnak kézben tartva érzékelhetően szilárdnak, súlyosnak kell lennie.
Igy egy galamb súlya általában 85 dkg körül van. Lazaság és kövérség nem kívánatos tulajdonság, az értékelésnél hátrányos helyzetet idéz elő.
Fej
A fej íve fokozatosan és egyenletesen emelkedik a csőr hegyétől a szem főlé, majd töretlen vonalban lefelé halad a nyakba. A koponya csúcsa nem lehet lapos. Felülnézetben a szemek között markánsan széles legyen, egyenletesen szűkülve az orrdudorig. Nem lehet mélyedés vagy beszűkülés az orrdudor fölött. Nem mutatkozhat szögletesség a fej kontúrjában. Az egész fejnek erőt kell sugároznia, keskenység és gyengeség nélkül.
Szemek
Éles és tiszta, élénkséget fejeznek ki. Rubinvörös vagy narancsszínű, de a rubinvörös helyezendő előnybe. Kavics, tört vagy színtelen szemek súlyos hibának számítanak. Sőtét szem megengedett a fehéreknél vagy a fehér-foltosoknál. Mindkét szemnek azonos színűnek kell lenni. Hamis gyöngyszem elfogadható barnáknál vagy kheki színűeknél.
Szembőr
Közepes méretű tiszta és sima, egyenletesen sötét vagy szilva színű változat lehet a színes madaraknál, hús színű és rózsaszín a fehéreknél és a
fehér-foltosoknál.
Csőr
Közepesen hosszú, erőt és egyenes. Mindkét csőrkáva közel azonos erősségű és szilárdságú. Törés nélkül, simán megy be az arcba. Nem lehet a csőrkávák között érezhető rés, vagy a csőrkávák nem keresztezhetik egymást.
Orrdudor
Közepes méretű, sima szövetű és durva dudoroktól mentes. Simán illeszkedik a fej és a csőr közé. Az asó káván nem lehetnek bibircsókok.
Nyak
Vaskos, közepes hosszúságú. Fokozatosan és egyenletesen vékonyodik el a válltól a fejig. Nem látszhat a nyelőcső vagy a nyakránc.
Testfelépítés
Összesen 36 pont van felosztva az egymással szorosan összefüggésbe hozható test- összetevők, - melyekbe beletartoznak a test, szárny, hát, hát, és
mellcsont – között.
Ez tartja fennt az erős hangsúlyt a kitenyésztett tipus sajátosságán. Ezzel egyidejűleg lényeges pontok vannak juttatva a szem, csőr, lábak, fej, szín és mintázat tökéletesitésére, elősegitve az amerikai óriásposta, mint kiállítási tenyészgalamb növekvő státuszát, az erő és szépség megfelelő egyensúlyában tartásával.
Test
Rövid, széles mély és erőteljes felépitésű. Az egész test egyenletesen elkeskenyedő, külső megjelenése ék formájú, mely tisztán érzékelhető kézben tartva.
A far alaposan tömött és elvékonyodó, szélesség és laposság nélkül, melyek széles farkat okoznának.
Hát
Lapos és egyenes, széles vállakkal, elkeskenyedve a jól tömött far irányába. A hát vonala a farokkal együtt a vízszintestől számítva kb 12 fokos szöget kell, hogy bezárjon.
Mell
Kidomborodó, széles (12,5-15 cm a szárnyvégek között). Mély, és a szárnyvégeknél jol láthatóan kidomborodó.
Mellcsont
Mély, egyenesen és térben hosszan elnyúló megfelelően belesimulva a farba. Oldalnézetben saru formájú, egyenletesen hajlik a végbélnyilás irányába,
megtartva a kellő mélységét a hátsó részen, bisztositva a jól tömött fart. Legyen megfelelően fedve szilárd, izmos hússal.
Szárnyak
A megfelelő arány a test hossza. Kidomborodó és erőteljes a szárnybúbtól a derékig, szembenézetben szorosan a testhez illeszkedve.
Az evezőtollaknak a farkon kell pihenniük úgy , hogy a két toll csúcsa majdnem érintse vagy érintse egymást. A szárnyak evező tollainak egyenletesen és jól kell fedniük a hátsó részt, fart. Az evezőtollak szilárd szövetűek. A teljes szárnypajzs sima, szorosan egymásra rétegződött fedőtollai a testhez simulnak.
Nem megengedhető, hogy a szárnyvégek a farok alá essenek vagy a hátsó részen keresztezzék egymást. Az első és másodrendű evezőtollak szilárdan fedik egymást, és a testhez tapadnak. Nem szabad, hogy az evezőtollak tövénél lévő „fiókszárny” tátható legyen.
Farok
Határozott előirás szerint 12 erős szövetű faroktollból állhat.
Legyezőszerűen szétteritve a tollaknak egymáshoz kell simulniuk határozottan fedve egymást, látható rés nem lehet közöttük. A jól összezáródó tollak szélessége kevéssel lehet csak több, mint egy faroktoll szélessége. A szárnytollak végeitől 2,5 cm-rel hosszabbra nem nyúlhat. A háttal egyenes vonalban annak meghosszabbításaként 12-fokos szöget kell bezárnia. Egyenletesen simuljon a szilárd tömött farba.
Lábak-lábfejek
Közepes hosszúságuak, és kellő távolságra legyenek egymástól, enyhén meghajlított helyzetben. Erőteljes megjelenésű, utalva a csontozat szilárdságára. A combok teltek és izmosak. A lábszárakon és lábfejeken nem lehet toll. A lábujjak erőteljesek és egyenesek, hártyásság nélkül. A karmok színben
megegyeznek a csőr színével.

Kiállítási kondíció
A galamb sértetlen, jó kondícióban lévő, egészséges, élénk, mindenütt egyenletesen átvedlett tollazatú legyen.
A tollazat, karmok, lábfejek nem lehetnek szennyezettek.
Legyen nyugodt és kiegyensúlyozott a kiállítási ketrecben.
Megfogva, kézben tartva és beállítás közben ne legyen vad. Ne legyen túlságosan kövér vagy sovány. Deformált, alakbeli rendellenes galambokat az
eddigiekben ismertetett STANDARD-al összhangban ki kell zárni.

MONDAIN

Régi francia fajta. A század elején több jó hírű, gyakorlott galambász összeállt, hogy lefixálják a típusát ennek a fajtának, és kialakítsanak egy standardot. Ezt 1931-ben fogadták el. A pionírok között meg kell említeni M. Alfred Grittont, a Galambbarátok Társaság elnökét. Ő volt a bázisa ennek a megbecsült fajtának.
Alak: A galamb formája nagyon karakterisztikus, jellemzői: nagy, nehéz (súlyos), alacsony, rövid lábakkal és rendkívül széles mellel. A mellét nem emeli, szinte vízszintes. Rövid formája ellenére - mivel lábai rövidek - alacsony, így mutatós, szép galamb. A súly 900 gramm minimum a tojóknál és 1000 gramm minimum a hímeknél. De az ideális súly 100 grammal meghaladja az alsó normát. Az itt megadott normát nem tanácsos túlhaladni, mert ezt a fajta továbbszaporítása bánná! A galamb hosszúsága kézben a csőrhegytől a farok végéig 43 cm a hímeknél, 40 cm a tojóknál (körülbelül).

Fej: A test nagyságához képest kicsi, sima, bóbita nélküli, a koponyának egyenes vonalat kell követnie, a homlok gömbölyű és elég széles, szinte derékszöget zár be a csőrrel. A homlok nem lehet húzott, nyújtott, de túlságosan előredomborodó sem.
Csőr: Egyenes, közepesen hosszú, vékony, majdnem hogy gyenge. A felső csőrkáva görbe végű és kicsit túlhaladja az alsó csőrkávát. A csőr színe a tollazat színétől függően változik. A fehéreknél szaru színű, a sárgáknál és vörösökvél és ezek pikkelyes változatainál valamivel sötétebb (ideális esetben szaruszínű). Szalagosaknál, kovácsoltaknál, valamint a tarkáknál sötét.
Szem: A szem pupillája fekete. Az írisz a fehérek és a túlnyomóréazt fehér-tarkák esetében sötét vagy más néven "bükköny szemű". Más színváltozatoknál a narancssárgátóltól a narancs pirosig változik. Az úgynevezett kakasszem volna a kívánatos. A gyöngyös szem nem megengedett, mint ahogy a folyt és tört szem sem.
A szem környéke: A szemgyűrű, szembőr a tollazat színéhez igazodik. Világos színű, a fehéreknél kicsit sárgább, a sárgáknál és a vörösöknél illetve ezek tarka és pikkelyes változatainál, palaszürke a szalagos, illetve a sötét, kovácsolt színeknél, valamint a feketéknél.
Nyak: Elég rövid, széles alapból indul, a fej felé vékonyodó, előredomborodó, összességében kecses.
Mell: Mély, különösen széles és nagyon húsos (izmos). A mellcsont körülbelül 10 cm hosszú és egyenes.
Hát,derék: A hát a vállak magasságában széles, a derék keskeny, ennek ellenére a hát lehetőleg zárt, ne pedig nyitott legyen. Felülnézetben gömbölyű.
Szárnyak: Rövidek, szélesek, a felső rész nagy és domború, pajzs alakú. A szárnyak testhez simulók, a végeik a derékhoz simulnak, elérik a farkat, de nem kereszteződnek rajta.
Farok: Rövid, majdnem vízszintesnek kell lennie, ha a madár mozgásban van.
Lábak: Rövidek, egyenesek, széles állásúak, a könyöklés, rogyott láb hibának számít! A combok erősek, az újjak is erősek, jól széttártak. A karmok színe megegyezik a csőr színével.
Tollazat: Jól tömött, a tollak nem nagyon hosszúak, szorosan a testhez simulóak, míg a hasalj és a combok lazán álló, dús tollazata majdnem eléri a földet.
Színvariációk:
Egyszínűek: fehér, fekete, vörös, sárga, okkersárga vagy arany.
Kétszínűek: tigristarkák (babozottak), mely tulajdonképpen egyenletes babozottságot jelent, foltostarkák - fekete, vörös, sárgatarkák -, a tarkázottság a testen lehetőleg egyenletes elosztású legyen.
Szalagosak: két szabályos csíkkal és fehér háttal(!) vagy ezek pikkelyes változatai, szalagos kék (szürkés kék), kék deres, vörös fakó, kék kovácsolt, sárga kovácsolt. Más színek is elfogadottak azzal a kikötéssel, hogy a genetikai feltételeknek megfeleljenek. Ehhez bizonyos darabszám kell az adott színből, melyből több éven keresztül kiállításon előírt mennyiségű öreg, illetve fiatal galambot kell bemutatni. Ezen túlmenően a meghatározatlan színűek kiállításon kizárásra kerülnek.
Mondénok hibái: Nem elég széles mell, hosszú szárny vagy lógó, kereszteződött szárny, hosszú széles farok, nem elég rövid lábak, keskeny állás, rövid nyak, nem gömbölyű forma, széles derék, nyitott hát, nagyon erős fej, nagyon világos szemek (citromsárga), rövid csőr, nyak, - a fej alatt is nagyon vastag, a vízszintestől eltérő, emelt testtartás. A comb és hastollazat nagyon rövid vagy nem elég dús (nadrághiány), lógó vagy tulságosan feltartott farok, rózsaszín szemgyűrű a fehér galamboknál vagy túl színes a sárgáknál és vörösöknél.
Kizáró hibák: Keskeny, hosszú mell, vékony test, nincs forma. Farok, szárnyak nagyon hosszúak, emelt melltartás, lógó farok. Tört, folyt szemek vagy gyöngyös szemek, vagy a két szem különböző színű. Sudár, magas állás. Minimális súlyhatár alatti súly (erősen súlyhatár alatti súly körülbelül 100 grammal). Meghatározatlan színek. Fehér galamboknálpiros szemhéj és szemgyűrű. Foltos csőr, a tollazatban fehérek esetén más szín.

Gyűrűméret:  11 mm

 

Módosítás: 2011 január 06. (csütörtök) 14:29
Login to post comments